Ezúttal egy nem túl könnyű témát hoztam el nektek, és a téma érzékenységéből kifolyólag nem is fogok hosszasan beszélni róla. Sajnos mondhatni testközelből ismerem az alkoholizmust, mert édesapám révén megéltük mindezt. Közelről láttok és tapasztaltuk, mit tud tenni az alkohol egy egyébként nyugodt természetű, kedves, optimista emberrel. Nem szép látvány, és nagyon nehéz is hozzá asszisztálni. Pedig higgyétek el, mi is mindent megtettünk azért, hogy édesapámat kirángassuk a gödör aljától.
Apukám sosem vetette meg az italt, munkából hazafelé szívesen találkozott a barátaival, megittak egy-egy pohár sört, és úgy tért haza. Idővel aztán az egy pohárból két pohár, majd két korsó, majd annál is több lett, és apa egyre kevésbé volt kiszámítható, amikor velünk volt. Odáig fajultak a dolgok, hogy egy alkalommal anyára is kezet emelt, és ott már mi is éreztük, hogy nagy a baj. Sosem fordult elő ilyesmi korábban.
Rengeteg helyen jártunk, míg végül rátaláltunk a felepulok.hu addiktológiai konzultánsaira. Ez a csapat olyan szeretettel és empátiával fordul a családok felé, amilyet sehol máshol nem tapasztaltam, pedig higgyétek el, sok helyen megfordultunk. Az addiktológiai konzultánsok maguk is felépülők, akik hasonló életpályákon mentek keresztül, mint mi. Így édesapám is sokkal hamarabb tudta elfogadni őket, és jóval hamarabb és eredményesebben indulhatott meg ezáltal a gyógyulása is. A csapatot erősíti ráadásul a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet osztályvezető főorvosa is, akinek a profizmusa és a szaktudása nekünk is óriási segítség volt a felépüléshez. Márpedig a jó szakember aranyat ér, és ha “csak” ennyi volt az ára apukám felépülésének, örömmel fizettem érte.